Ahhoz hogy megérthessük a mát, ismernünk kell a múltat.... Hogy tudjuk mit, miért és hogyan hordunk ma, jó ha látjuk miből és miért alakult ki ilyen formára. A divattörténetébe sok minden belejátszott régen is éppúgy, mint ma. Befolyásolják viseletünket: a felfedezések, a háborúk, társadalmi hovatartozások, a politika. Nem volt ez másképp száz évvel ezelőtt sem.

Most induló sorozatunkban igyekszünk feltárni, mit is hordtak dédszüleink, s szüleik, és azok leszármazottai, nagyanyáink, anyáink, mit és miért hordunk mi, ma?!
A századfordulóval új korszak vette kezdetét. Mozgalmas pezsgő élet nyílt a művészet, a közélet színpadán, s így az öltözködés, a divat terén is. A divat elveszett kissé a nagy áttekinthetetlenségben, jobban mondva a női ruházkodásban az áttekinthetetlenség lett a divat. Valójában az állandó változó, formálódó, pezsgő, organikusan növekvő és alakuló divat időszámítási kezdetét éljük ekkor.
A századforduló divatját a formák, és az anyagok sokfélesége jellemzi. A legkülönfélébb szoknyákat, ruhaujjakat, kalapokat és egyéb kellékeket hordták.
Elmúltak azok az idők, amikor egy uralkodó, a neje, vagy a szeretője saját ízlésével diktálhatta a trendet. Megjelentek az első divatdiktátorok, akik Párizs előkelő divatszalonjaiban luxusdivatot kreáltak, az első trendeket kimondták (Worth, Doucet, Redfeln).
1900-ban a Párizsi Világkiállításon a Párizsi Haute Couture óriási pompával mutatta be alkotásait a csodálkozó világnak. Ezért ettől kezdve óriási volt a tolongás a Fonal-, Szövet-, és Ruhapavilonban, ahol minden ki lett állítva, ami csak a modern öltözködéshez hozzátartozik.

Ezek közül a kiállítások közül az alsóruhák és az otthoni öltözetek voltak a legérdekesebbek és legvonzóbbak: a csábító pongyolák, könnyű habos negliszek, simulékony, tetszetős fűzők, termetet, alakot javító fehérneműk...
A francia nő ekkor mindennél és mindenkinél előbbre jár, a Világ képtelen követni a divatot.
· Milyen ízléses, mennyire tudatosan kacér például az a Pompadour-stílusú fűző-alsószoknya, amelyen a "22-szer eladva" feliratot viseli. Rózsaszín selyemkreppből készült, azonos színű alsóval alábélelve, pompásan érvényesül rajta a fehér és zöld lapos hímzésű rózsagirland díszítés, csak hogy egy konkrét példát említsünk.
· Egy ehhez hasonló szabású kék darabot karcsún fölfelé ívelő margarétaágak díszítettek, az egyiket a mell jobb oldalán gyémántkorona tartja.
· A legkáprázatosabb kosztüm azok közül, amelyeket bemutatnak egy udvari díszöltözet, melynek erős rózsaszín uszálya egyik oldalt vállhoz, másik oldalt csípőhöz van erősítve briliánsokkal kirakott csattokkal. A több méter hosszú uszályon körös-körül széles csipkefodor húzódik. A fodor felső szélén rózsaszín és zöld színekből kivarrt virágszegély van, melynek fantasztikus virágai, virágkelyhei és porzói arany és ezüstszálakból, gyöngyökből és csillogó drágakövekből készültek.

Nem egy, ilyen ruhadarabra a kiállítók rátették megrendelőik nevét is. Királynők, hercegnők, művésznők, grófnők, a vér s a pénz arisztokráciája ismert és körülrajongott félvilági nők békésen sorakoznak ekkor már egymás mellett! Hatalmas ez áttörés az eddigi szigorú hierarchikus rend után. A világdivat születésének kezdete ez.
A nagy kiállítások, és az új szerepvállalás ellenére a század első éveiben lényeges változás még nem történt a hétköznapi divatban. Az előző korszak elmúlása és lecsengése nyomain haladt tovább. De a reform és az újítások törekvéseit már nem lehet nem észrevenni: amik a természetes sziluett, a kényelmes é egészséges, jól használható, hordható, az utcára és a természetbe is felvehető ruhákat követeltek. Ezek a törekvések hozták az eddigi legfeltűnőbb és legradikálisabb formai változást - hosszú évek tán - a női szoknya hosszának rövidülését! Amely folyamat a mai napig meg sem állt.

Kis idő elteltével a hírek szárnyra kapnak és a francia divat teret hódított az egész Világon magának. A XIX. század 2. felében a nők valamennyi rétege szemtől-szembe került a divat különböző jelenségeivel. A könyvkiadás és a sajtó fejlődése "házhoz szállították" az új modellek rajzait. A városisodó életforma, az egyre-másra nyíló nagyáruházak szintén állandóan "szem előtt" tartották a ruhákat és kiegészítőket. A társasági élet színtereinek kiszélesedése, a különböző szabadidős tevékenységek elterjedése magukkal vonták a ruházat megváltozását.
Amerikában a századvégen az "új típusú amerikai nő" öltözetében is gyökeresen szakított a hagyományokkal. A nő, aki korábban több méter anyagból készült ruhákban járt, nehéz fűzőket, alsószoknyákat hordott, kényelmes, szabad mozgást engedő ruhadarabokat kezdett viselni, melyek lényegesen egyszerűbbek voltak, mint anyja, nagyanyja ruhái.
A Párizsból megindult nagy divathullám - a korábbi bonyolult és meglehetősen kényelmetlen női ruhák leváltása, és a szoknyák rövidülése - tehát Európán és Amerikán is végigsöpör.